Hilarion metropolita (világi nevén Grigorij Valerijevics Alfejev) az Orosz Ortodox Egyház főpapja, az Orosz Föderáció Állami Díjának kitüntetettje (2020).
Monográfiákat írt Jézus Krisztus életéről és tanításáról, valamint az egyházatyákról; fordításokat készített görög és szír nyelvből; dogmatikai teológiai műveket, a Nagy Orosz Enciklopédia és az Ortodox Enciklopédia szócikkeit, valamint számos sajtópublikációt jegyez. Kamarazenei és oratorikus műveket komponált. Az ortodox egyház történetéről és istentiszteletéről szóló dokumentumfilmek szerzője és műsorvezetője.
2009. március 31. és 2022. június 7. között a Moszkvai Patriarchátus Külső Egyházi Kapcsolatok Osztályának elnöke, a Szent Szinódus állandó tagja és a Szent Cirill és Metód nevét viselő Egyházi Posztgraduális és Doktori Intézet rektora volt. A „Rosszija 24” csatorna „Egyház és világ” című műsorának házigazdája volt.
Gyermekkor és ifjúság
1966. július 24-én született Moszkvában.
Apja Valerij Grigorjevics Dasevszkij, a fizikai-matematikai tudományok doktora, a szerves kémia szakértője. Anyja Valerija Alfejeva írónő és költő.
1973-ban felvették a moszkvai Gnyeszin Zeneiskolába. Tizenegy évesen megkeresztelkedett. Tizenöt évesen felolvasó lett a moszkvai Uszpenszkij vrazseken álló Feltámadás-templomban, amelynek elöljárója Pitirim (Nyecsajev) volokolamszki és jurjevi metropolita volt. Hamarosan Pitirim metropolita hipodiakónusa és a Moszkvai Patriarchátus Kiadói Osztályának külső munkatársa lett.
1984-ben zeneszerzés szakon végzett a Gnyeszin Zeneiskolában, és felvételt nyert a Moszkvai Állami Konzervatórium zeneszerzés tanszékére, Alekszej Nyikolajev professzor osztályába.
1984 és 1986 között katonai szolgálatot teljesített.
Papi szolgálat
1987 januárjában saját elhatározásából megszakította tanulmányait a Moszkvai Konzervatóriumban, és novíciusként belépett a vilniusi Szentlélek-kolostorba. 1987. június 19-én szerzetessé avatták, június 21-én Viktorin (Beljajev) vilniusi és litvániai érsek hierodiakónussá szentelte. Augusztus 19-én a vilniusi Legtisztább Istenszülő-székesegyházban, Viktorin érsek áldásával, Anatolij (Kuznyecov) ufai és szterlitamaki püspök hieromonachussá szentelte.
1988 és 1990 között a Vilniusi és Litvániai Egyházmegye négy templomának volt az elöljárója: Telšiai városában, valamint Kolainiai, Tytuvėnai és Kaunatava falvakban. 1990-ben a kaunasi Angyali Üdvözlet-székesegyház elöljárójává nevezték ki. Ugyanebben az évben a Vilniusi és Litvániai Egyházmegye papságának választott küldötteként részt vett azon a helyi zsinaton, amely Alekszij (Ridiger) leningrádi és tallinni metropolitát pátriárkává választotta.
1989-ben levelező tagozaton elvégezte a Moszkvai Teológiai Szemináriumot, 1991-ben pedig a Moszkvai Teológiai Akadémiát, ahol a teológia kandidátusa fokozatot szerezte meg. 1993-ban fejezte be a Moszkvai Teológiai Akadémia posztgraduális képzését a Moszkvai Patriarchátus Külső Egyházi Kapcsolatok Osztályán.
1991 és 1993 között homiletikát, újszövetségi Szentírást és dogmatikai teológiát tanított a Moszkvai Teológiai Akadémián. 1992–1993-ban az Újszövetséget tanította a Szent Tyihon Ortodox Teológiai Intézetben, a patrológiát pedig a Szent János Teológus apostol nevét viselő Orosz Ortodox Egyetemen.
1993-ban az Oxfordi Egyetemre küldték, ahol Kallisztosz (Ware) diokleiai püspök (később metropolita) vezetésével írta doktori disszertációját „Új Teológus Szent Simeon és az ortodox hagyomány” címmel. Ezekben az években Sebastian Brock professzornál szír nyelvet tanult. Tanulmányai mellett a Szurozsi Egyházmegye plébániáin szolgált.
1995-ben megvédte disszertációját, és megkapta az Oxfordi Egyetem Doctor of Philosophy (D.Phil.) fokozatát.
1995 szeptemberében Kirill szmolenszki és kalinyingrádi metropolita (ma Őszentsége, moszkvai és egész Oroszországi pátriárka) meghívására a Moszkvai Patriarchátus Külső Egyházi Kapcsolatok Osztályára került. 1997. augusztus 21-én az újonnan létrehozott Keresztények Közötti Kapcsolatok Titkárságának vezetője lett.
1995 és 1997 között patrológiát tanított a szmolenszki és a kalugai teológiai szemináriumban. 1996-ban dogmatikai teológiai előadássorozatot tartott az alaszkai Szent Herman Ortodox Teológiai Szemináriumban (USA).
1996 januárjától 2002 januárjáig a moszkvai Vszpolje városrészben álló Szent Katalin nagyvértanú-templomban, az Amerikai Ortodox Egyház moszkvai képviseleti templomában szolgált.
1996 és 2004 között az Orosz Ortodox Egyház Zsinati Teológiai Bizottságának tagja volt.
1997 és 1999 között dogmatikai teológiát adott elő a New York-i Szent Vlagyimir Ortodox Teológiai Szemináriumban (USA), a keleti egyház misztikus teológiáját pedig a Cambridge-i Egyetem Teológiai Karán (Nagy-Britannia).
1999-ben a párizsi Szent Szergij Ortodox Teológiai Intézet „Teológus Szent Gergely élete és tanítása” című disszertációjáért a teológia doktorává avatta.
1999 és 2000 között a TV Centr csatorna „Béke házatokra” című napi műsorát vezette.
2000. május 3-án, a Fényes hét szerdáján a horosovói Életadó Szentháromság-templomban Kirill szmolenszki és kalinyingrádi metropolita igumenné emelte.
Püspöki szolgálat
A Szent Szinódus 2001. december 27-i határozata szerint Hilarion igument archimandritává emelése után kercsi püspökké, a Szurozsi Egyházmegye helynök püspökévé kellett szentelni.
2002. január 7-én, Krisztus születésének ünnepén a szmolenszki Istenszülő Elszenderülése-székesegyházban Kirill szmolenszki és kalinyingrádi metropolita archimandritává emelte.
2002. január 14-én Moszkvában, a Megváltó Krisztus-székesegyházban püspökké szentelték. A szentelést II. Alekszij moszkvai és egész Oroszországi pátriárka, Juvenalij (Pojarkov) krutyicai és kolomnai, Kirill (Gungyajev) szmolenszki és kalinyingrádi, valamint Pitirim (Nyecsajev) volokolamszki és jurjevi metropolita, Feofan (Galinszkij) berlini és németországi, Alekszandr (Mogiljov) kosztromai és galicsi, valamint Arszenyij (Jepifanov) isztrai érsek, továbbá Nifon (Szaikali) philippopoliszi püspök (Antiochiai Patriarchátus), Basil (Osborne) szergijevói, Alekszij (Frolov) orehovo-zujevói és Alekszandr (Agrikov) dmitrovi püspök végezte.
A Szent Szinódus 2002. július 17-i határozatával podolszki püspökké, a Moszkvai Egyházmegye helynök püspökévé és az Orosz Ortodox Egyház európai nemzetközi szervezetek melletti brüsszeli képviseletének vezetőjévé nevezték ki.
A Szent Szinódus 2003. május 7-i határozatával bécsi és ausztriai püspökké nevezték ki; egyúttal megbízták a Budapesti és Magyarországi Egyházmegye ideiglenes vezetésével, és megtartotta az Orosz Ortodox Egyház európai nemzetközi szervezetek melletti brüsszeli képviselőjének tisztségét.
2003 és 2008 között Hilarion püspök vezetésével nagyszabású helyreállítási munkálatok folytak a bécsi Szent Miklós-székesegyházban; a székesegyház falfestményeit Zinon (Teodor) archimandrita vezetésével egy festőcsoport készítette. Ugyanekkor restaurálták a bécsi Központi temető Négynapos Szent Lázár-templomát is.
2004 októberében lezárult a per, amely a budapesti Istenszülő Elszenderülése-székesegyház Moszkvai Patriarchátushoz tartozásáról folyt, és megkezdődött a székesegyház helyreállítása.
2005. február 1-jén a Fribourgi Egyetem (Svájc) Teológiai Karán a dogmatikai teológia magántanárává (Privatdozent) választották.
A Szent Szinódus 2009. március 31-i határozatával felmentették a Bécsi és Ausztriai, valamint a Budapesti és Magyarországi Egyházmegye vezetése alól, és volokolamszki püspökké, a moszkvai és egész Oroszországi pátriárka helynökévé, a Moszkvai Patriarchátus Külső Egyházi Kapcsolatok Osztályának elnökévé, s ezzel hivatalból a Szent Szinódus állandó tagjává nevezték ki. Egyúttal az újonnan alapított Egyházi Posztgraduális Intézet (ma Szent Cirill és Metód nevét viselő Egyházi Posztgraduális és Doktori Intézet) rektora lett, 2009. április 14-én pedig a moszkvai Bolsaja Ordinkán álló, a „Minden szomorkodók öröme” istenszülő-ikon tiszteletére szentelt templom elöljárója.
2009. április 20-án a moszkvai Kreml Istenszülő Elszenderülése-székesegyházában Kirill pátriárka „olyan tisztségre történt kinevezése kapcsán, amely a Szent Szinódus munkájában való állandó részvétellel jár, valamint Isten Egyházának buzgó szolgálatáért” érseki rangra emelte.
2009. május 28-án az Orosz Föderáció elnöke mellett működő, a vallási szervezetekkel való együttműködésért felelős tanács tagjává nevezték ki. 2009. július 27-én az Orosz Ortodox Egyház Zsinatközi Testületének és annak elnökségének tagja lett.
2010. február 1-jén Kirill pátriárka „Isten Egyházának buzgó szolgálatára tekintettel, valamint a Moszkvai Patriarchátus Külső Egyházi Kapcsolatok Osztálya elnökévé, a Szent Szinódus állandó tagjává történt kinevezése kapcsán” metropolitai rangra emelte.
2010. július 26-án a Pátriárkai Kulturális Tanács tagjává nevezték ki.
2011. február 7-én a Fribourgi Egyetem (Svájc) professzorává választották.
2011. március 22-én a Legfelsőbb Egyházi Tanács tagjává nevezték ki.
A Szent Szinódus 2011. október 5-i határozatával a Zsinati Biblikus-Teológiai Bizottság elnökévé nevezték ki.
Ugyanebben az évben az Egyházi Posztgraduális és Doktori Intézetben létrehozott Egyházi Doktori Tanács elnöke, a „Bogoszlovszkije Trudi” („Teológiai munkák”) című folyóirat szerkesztőbizottságának és a „Moszkvai Patriarchátus Folyóirata” szerkesztőtanácsának elnöke lett.
A Szent Szinódus 2012. december 25-i határozatával a felsőoktatási teológiaoktatással foglalkozó tárcaközi koordinációs csoport elnökévé nevezték ki.
A Szent Szinódus 2013. december 26-i határozatával az Orosz Ortodox Egyház teológiai tudományának fejlesztését szolgáló Koordinációs Központ vezetőjévé nevezték ki.
2017-ben átvette a teológiai Közös Doktori Tanács vezetését, amelyet a Szent Cirill és Metód nevét viselő Egyházi Posztgraduális és Doktori Intézet, a Szent Tyihon Ortodox Bölcsészettudományi Egyetem, a Lomonoszov Moszkvai Állami Egyetem és az Orosz Föderáció elnöke mellett működő Orosz Nemzetgazdasági és Közigazgatási Akadémia hozott létre.
2018 februárjában a Tudományos-Teológiai Oktatási Egyesület (NOTA) elnökévé választották. Az egyesület azokat a vezető oroszországi felsőoktatási intézményeket tömöríti, amelyek államilag akkreditált teológiai képzést folytatnak.
2022. június 7-én az Orosz Ortodox Egyház Szent Szinódusa budapesti és magyarországi metropolitává nevezte ki, egyúttal felmentette a Moszkvai Patriarchátus Külső Egyházi Kapcsolatok Osztálya elnöki, a Szent Szinódus állandó tagi és az Egyházi Posztgraduális és Doktori Intézet rektori tisztsége alól.
2024. december 27-én felmentették a Budapesti és Magyarországi Egyházmegye vezetése alól, és nyugalomba helyezték. Hilarion metropolita szolgálati helyéül a Karlovy Vary-i (Csehország) Szent Péter és Pál apostolok templomát jelölték ki.
Teológiai és irodalmi munkásság
Az 1980-as évek végén kezdett publikálni a „Moszkvai Patriarchátus Folyóiratá”-ban.
1996-ban jelent meg „A hit titka” című könyve, amely bevezetés az ortodox dogmatikai teológiába. A könyv Oroszországban tizenegy kiadást ért meg, és 18 nyelvre fordították le: angolra, franciára, németre, spanyolra, portugálra, görögre, finnre, szerbre, bolgárra, ukránra, macedónra, japánra, magyarra, svédre, csehre, észtre, grúzra és románra.
1998-ban három monográfiát adott ki az egyházatyák életéről és tanításáról: „Teológus Szent Gergely élete és tanítása”, „Új Teológus Szent Simeon és az ortodox hagyomány”, „Szír Szent Izsák világa”.
2001-ben jelent meg „Krisztus, a pokol legyőzője. A pokolra szállás témája a keleti keresztény hagyományban” című tanulmánya.
2002-ben látott napvilágot „Az Egyház szent misztériuma. Bevezetés az imjaszlavije-viták történetébe és problematikájába” című kétkötetes monográfiája, amely az Isten nevéről folytatott athoszi vitákkal foglalkozik.
2008-ban II. Alekszij moszkvai és egész Oroszországi pátriárka előszavával jelent meg „Az ortodoxia” című műve első kötete, amely az ortodox egyház történetét, kánoni rendjét és hittanát tárgyalja. A mű második kötete 2009-ben jelent meg.
2016–2017-ben látott napvilágot Hilarion metropolita monumentális, hatkötetes műve, a „Jézus Krisztus. Élete és tanítása”. Az egyszerű, közérthető nyelven, ugyanakkor a tudomány legújabb eredményeinek figyelembevételével írt sorozat Jézus részletes életrajzát, valamint valamennyi mondásának, prédikációjának és példázatának alapos elemzését tartalmazza. A kereszténység alapítójának személyét és tanítását tág kultúrtörténeti összefüggésben mutatja be, amely felidézi a korszak légkörét.
2017-ben jelent meg „Pál apostol. Életrajz” című könyve, ugyanebben az évben a „Katekizmus. Rövid útmutató az ortodox hithez”.
2018-ban jelent meg a „Péter apostol. Életrajz”, a „Kegyelem és törvény. Kommentár Pál apostol rómaiakhoz írt leveléhez” és „A liturgia”.
2019 elején a „Nevezetes emberek élete” sorozatban jelent meg „Jézus Krisztus. Életrajz” című könyve, amely a Jézus Krisztus életéről és tanításáról szóló hatkötetes mű rövidített változata.
2020 és 2022 között jelentek meg „A liturgia. Történeti és teológiai kommentár Aranyszájú Szent János és Nagy Szent Bazil liturgiájához”, „Az Istenszülő titka. A Szűz Mária-tisztelet eredete és története az első évezredben”, „Korunk szentjei” és „A hét csillag titka. Elbeszélések és esszék” című könyvei.
Hilarion metropolita írásai a „Moszkvai Patriarchátus Folyóirata”, a „Bogoszlovszkije Trudi” évkönyv, a „Pravoszlavnaja Beszeda”, a „Foma” és sok más folyóirat mellett külföldi tudományos és egyházi periodikákban is megjelentek.
Zeneszerzői munkásság
Már iskolás korában több zeneművet írt, köztük egy dalciklust Federico García Lorca verseire, egy szonátát klarinétra és zongorára, valamint egy vonósnégyest.
2006-ban, húszéves szünet után tért vissza a zeneszerzéshez: megírta vegyes karra az „Isteni liturgiát” és az „Egész éjszakai virrasztást”, amelyek számos egyházi kórus repertoárjára kerültek.
Ugyanebben az évben komponálta a „Máté-passiót” szólistákra, kórusra és vonószenekarra. A mű 2007. március 27-i ősbemutatóján, a Moszkvai Konzervatórium Nagytermében jelen volt II. Alekszij moszkvai és egész Oroszországi pátriárka, aki köszöntötte a megjelenteket, valamint Kirill szmolenszki és kalinyingrádi metropolita (ma moszkvai és egész Oroszországi pátriárka). Az oratóriumot azóta több mint 150 alkalommal adták elő Oroszország és a világ különböző városaiban.
2007-ben írta meg a „Karácsonyi oratóriumot” szólistákra, fiúkórusra, vegyes karra és szimfonikus zenekarra.
2008-ban zsoltárszövegekre komponálta a „Grádicsok éneke” című szimfóniát.
2008 és 2012 között született a „Stabat Mater” kantáta szopránra, kórusra és zenekarra, a „Concerto grosso” két hegedűre, mélyhegedűre, gordonkára, vonószenekarra és csembalóra, valamint a „Fúga a B-A-C-H témára” szimfonikus zenekarra.
Hilarion metropolita Johann Sebastian Bach több művét is átdolgozta kórusra, kamara- és szimfonikus zenekarra.
2007 és 2021 között Oroszországban és külföldön több mint 300 koncerten szólalt meg Hilarion metropolita zenéje. Műveit rendszeresen vezénylik a legjelentősebb orosz zenekari és kórusdirigensek: Vlagyimir Fedoszejev, Valerij Gergijev, Vlagyimir Szpivakov, Pavel Kogan, Dmitrij Kitajenko, Valerij Halilov, Valerij Poljanszkij, Vlagyiszlav Csernusenko, Vlagyimir Beglecov, Gennagyij Dmitrjak, Alekszej Puzakov és Dmitrij Kogan. Zenéjét a vezető orosz zenekarok és kórusok adják elő, köztük a Csajkovszkij Szimfonikus Zenekar, a Szvetlanov Állami Akadémiai Szimfonikus Zenekar, az Orosz Nemzeti Zenekar, az Oroszországi Nemzeti Filharmonikus Zenekar, az Oroszországi Állami Akadémiai Szimfonikus Kapella, a Mariinszkij és a Mihajlovszkij Színház szimfonikus zenekara, a Védelmi Minisztérium Központi Szimfonikus Zenekara, a Szvesnyikov Állami Akadémiai Kórus, a Jurlov Állami Akadémiai Kóruskapella, a Tretyakov Képtár Kórusa, a Moszkvai Zsinati Kórus, a Mariinszkij és a Mihajlovszkij Színház kórusa, a szentpétervári Szmolnij-székesegyház Kamarakórusa, a Megváltó Krisztus-székesegyház Pátriárkai Kórusa, a moszkvai Szretyenszkij-kolostor kórusa, a Popov Kórusművészeti Akadémia kórusa és a Moszkvai Állami Konzervatórium zeneművészeti szakiskolájának kórusa.
Külföldi előadói közé tartozik többek között a Royal Melbourne Philharmonic Orchestra, a Torontói Szimfonikus Zenekar (Kanada), a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar, az Ukrán Nemzeti Filharmónia Szimfonikus Zenekara, a Macedón Filharmónia zenekara, az Észt Nemzeti Szimfonikus Zenekar, a Nouvel Orchestre de Genève (Svájc), az Athéni Szimfonikus Zenekar, a Salome Chamber Orchestra (USA), a Szerb Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Kórusa, az Orchestre Colonne és a Chœur Colonne (Franciaország), a Choral Art Society of Washington, a Washingtoni Fiúkórus, az ukrán „Dumka” Nemzeti Akadémiai Kórus, az Észt Nemzeti Akadémiai Kórus, az Athéni Városi Vegyes Kórus (Görögország), a New York Virtuoso Singers (USA), a Concerto Budapest szimfonikus zenekar és a Magyar Állami Operaház Énekkara.
Az Oroszországi Zeneszerzők Szövetségének tagja.
Hilarion metropolita sajátos műfajt teremtett: a liturgikus szövegekre írt, hangszerekre és kórusra komponált orosz egyházi oratóriumot, amely az orosz egyházi ének dallamfordulatait, a barokk elemeit és a 20. századi orosz zeneszerzők stílusát ötvözi. Zenei nyelve a tonalitásra épül, nagy hangsúlyt fektet a polifóniára.
2011-ben Vlagyimir Szpivakovval közösen megalapította a Moszkvai Karácsonyi Egyházzenei Fesztivált, amelyet minden év januárjában rendeznek meg a Moszkvai Nemzetközi Zene Házában.
Televíziós munkásság
Hilarion metropolita alapítója és állandó házigazdája volt az „Egyház és világ” című televíziós műsornak, amely 2009 szeptemberétől 2022 júniusáig a „Vesztyi” (később „Rosszija 24”) csatornán volt látható. A különböző időszakokban 20–30 perces adásokban az Orosz Ortodox Egyház álláspontját ismertette korunk legfontosabb kérdéseiről. A műsornak a világ számos részén milliós közönsége volt. Fennállásának 13 éve alatt több mint 550 adás készült, összesen több mint 200 óra műsoridővel.
Hilarion metropolita több mint száz dokumentumfilm szerzője és műsorvezetője; ezeket a „Rosszija 1”, a „Rosszija 24” és a „Kultura” csatorna sugározta. Köztük vannak a következő sorozatok: „Ember Isten előtt” (10 film), „Az Egyház a történelemben” (10 film), „Ünnepek” (15 film), „Az ortodoxia világa” (16 film), „Zenéről és zeneszerzőkről” (20 film), „Jézus Krisztus. Élete és tanítása” (8 film), „Péter és Pál apostolok” (2 film), „Dosztojevszkij evangéliuma” (4 film).
